Page 156 - Hungarian Golf - Kincses Kalendárium 2013.

„Jó látni, hogy kortól függetlenül a golf ennyire ér-
dekli az embereket, de szerintem, egy tizenhárom

éves játékos túl fiatal a profik mezőnyében. Nyil-
vánvalóan az ember szeretné nagyon fi atalon el-
kezdeni a dolgokat, de egy tizenhárom évesnek a
hasonló korú társai között lenne a helye, nem egy
olyan tornán, ahol az átlagéletkor harminchárom.”
– Miguel Angel Jiménez

„Még mindig vagyok annyira bolond, hogy azt
higgyem, hogy még sokkal több van bennem. Eb-
ben az évben nem igazán tudtam a pályán ennek
hangot adni. Amikor a magabiztosságom alacsony
szinten van, akkor az LPGA az a hely, ahol a leg-
nehezebb elboldogulni. Ha nem játszom jól, akkor
jobban teszem, ha valami programot csinálok ma-
gamnak a hétvégére. Így pedig egyszerűen képte-
lenség visszaszerezni az önbizalmat.”
– Sophie Gustafson

„Természetesen sokszor voltam én is nyomott és
frusztrált az elmúlt időszakban. De úgy gondolom,
hogy ha hagyod, hogy ezek a gondolatok ellepjék
az elmédet, hogy túl mélyre beférkőzzenek, akkor
soha nem tudsz idáig eljutni. Ha ezt tettem volna,
akkor most nem ülnék itt. Soha nem adom fel. Nem
vagyok az a fajta. Mindig kimászok a gödörből.”
– Henrik Stenson

„Sokkal jobb az a helyzet, amikor úgy kell tovább
játszanod, hogy tudod, hogy jól játszol. És amikor
jól játszol, akkor úgy érzed, hogy akár negyven sza-
kaszt is végig tudnál nyomni egy nap alatt. A fő cé-
lom az volt, hogy befejezzem a szakaszaimat. Meg-
nyugtató volt a tudat, hogy időben végzek majd, és
megkapom a nyugtató alvásomat este.”
– Webb Simpson

„Sosem tudhatod, hogy mi fog történni egy major
verseny utolsó napján, úgyhogy nem adom még fel
a reményt. Mindenképpen jobban ütöm meg a lab-
dákat ezen a héten, mint a Muirfi eld pályáján. A
puttok ugyan nem mennek annyira jól, de ez egy
másik vasárnap lesz, és egy másik esély a győze-
lemre. Mindenki láthatta, hogy mi történt, amikor
én vezettem, Phil pedig négy-öt ütéssel volt mögöt-
tem. Szóval egy major torna utolsó napján tényleg
bármi megtörténhet.”
– Lee Westwood