Page 23 - Hungarian Golf Magazin 2012/2.

23

HUNGARIAN golf

már a hétfői Golf Sztár Szuper Tour-on is harma- dőlt el a meccs. Én végig csak a fairwayt céloztam, és Ú
dik lettem a profik között, és most meg jött ez a hét- onnan a greent. Az utolsó szakaszon is ez az egysze-

végi verseny. Nemcsak a végeredményemnek örü- rű taktika jött be, amikor Csilla melléütött, és nem
lök, hanem az egész hétvégi játékomnak a képével tudta hozni a part” – mondta Csaba, akit ellenfelei J
elégedett vagyok, igazi sportélmény volt az egész” után a pálya értékelésére is megkértünk.
– mondta Csaba. R
„Én úgy vettem észre, délelőtt jobbak voltak a
Mint ahogy tegnapi cikkünkben Alexanderrel, greenek. Akkor tényleg 100%-os volt a pálya, de dél-
most Csabával is végigvettük hétvégi ellenfeleit. utánra úgy éreztem, lelassultak a greenek, és már E
A két játékos egyébként, mint tudjuk, egymás el- nem feküdtek annyira a játékomhoz. De a fairwayek
len is megmérkőzött, de ne szaladjunk ennyire elő- és az elütők akkor is kifogásolhatatlanok voltak, és T
re! Kezdjük az elején! „Szombaton az első körben az egész pálya olyan volt, mintha csak valamelyik
Eiring Kristóffal játszottam. Kicsit a forgandó sze- nagy európai pályán játszottunk volna” – dicsérte

rencsének köszönhetem szerintem az ottani győ- a pályát Csaba, csakúgy, mint minden más golfozó, IN
zelmemet. Az első 10 szakaszon én -2-t játszottam, aki a hétvégén kint volt Tatán.
míg Kristóf mindenütt elkövetett egy-egy pici hi-
bát. Vagy egy chip, vagy egy putt képében, de va- Csaba a végén még hozzátette: az elmúlt egy hé-
lahol mindig rontott. Úgy érzem, méltatlanul rövid ten kitombolta magát, így most szeretne kicsivel
idő alatt végeztem vele, mert bár jól játszottam, ha több időt fordítani a családi programokra. A játé-
Kristóf elővette volna félelmetes hosszújátékát, ak- kosnak búcsúzóul sok sikert kívántunk a szezonra
kor biztosan tovább tartott volna a meccs.” és az elkövetkezendő versenyeire.

„Utána jött délután az Alex elleni játék. Ellene
nagyon nyugodtan álltam ki. Úgy voltam vele, itt
csak a tisztes helytállásra kell rámennem, hiszen
tisztában voltam ellenfelem erejével. Aztán végül
a játék alakulása úgy hozta, hogy Alexnek is a leg-
jobb játékát kellett elővennie. Fej-fej mellett halad-
tunk. Volt olyan szakasz, amin csak az eagle volt
elég a győzelemhez, és sok döntetlenünk volt. Végül
a 17-es szakasz volt a döntő, ahol én egy biztonsá-
git akartam játszani, ő pedig egyértelműen a greent
támadta. Szépen megütöttem a fairway közepét, de
láttam, hogy az ő labdája alig van a greentől, így
muszáj volt támadnom a zászlót. Szépen le is esett
a labdám a zászló mellé, csak továbbgurult egyene-
sen bele a túlsó oldalon lévő homokcsapdába. Aztán
meg kiderült, amire azt hittem, hogy az Alex lab-
dája, az csak valami világos színű falevél volt, és a
labdája valójában valahol a pálya szélén volt. Csak
ő onnan végül jól ütött vissza, és megcsinálta parra
a szakaszt, én meg a homokból sajnos nem tudtam
ugyanezt megtenni. Ezt itt fordulópontnak éreztem,
de összességében elégedett voltam a kettőnk játéká-
val. Az egész hétvége életem egyik legjobb golfos él-
ménye volt, de az Alex ellen vívott párharcom volt a
csúcspont. Kiélezetten, mégis végig hihetetlenül jó
hangulatban játszottunk. Egymás birdie-jeinek is
úgy örültünk, mintha a sajátjaink lettek volna.”

„Aztán a vasárnapi meccs Csilla ellen is hasonló
hangulatban telt. Olyan volt, mint egy baráti ver-
seny, ugyanakkor közben Csilla a női elütőkről esz-
méletlenül nagyokat ütött. Persze tudtam, mire szá-
mítsak, így igazából ha a meccsünk előtt fogadnom
kellett volna, magam ellen tettem volna. Vele is vé-
gig fej-fej mellett mentünk, és csak a 19. szakaszon